Kertész Andor 1894-ben született Budapesten, gyermekkorát Szigetbecsén töltötte, ahol ma a nevét viselő fotó- és emlékmúzeum működik. Önkéntesként vonult be a Monarchia seregébe, és részt vett az első világháborúban. Már a fronton is érdekes képeket készített. 1915-ben megsebesült, bal keze megbénult. Így került Esztergomba, ahol két évig ápolták, az egész karját sínbe tették. Kórházban volt majd kilenc hónapig. Masszázzsal, úszással kezelték. Itt, az esztergomi fürdőben készítette a Víz alatt úszó című képét, amiről később így mesélt: "Minden nap mentünk úszni az uszodába, és egyszer észrevettem a víz torzításait. Amikor ezeket fényképeztem, a bajtársaim mondták, õrült vagy! Miért fényképezed ezeket? Válaszoltam nekik: Miért csak a barátnõket? Ez is létezõ dolog. Hát így fényképeztem az elsõ torzulást 1917-ben, ezt különbözõk követték késõbb, különösen az aktok 1933-ban."

Kertész több mint két éves esztergomi tartózkodása alatt rengeteg képet készített a városban. Sebesült bajtársait a pincesoron ugyanúgy lencsevégre kapta, mint a táti országút melletti cigányok életét. A művészi értéken felül képet ad a kor keresztmetszetéről, az egyszerű katona, a báránnyal játszó fiú, a vizet hordó leány életéről. Az alábbi képen Didi néni és élettársa látható a mai Gázcseretelep környékén. Didi nénit a második világháborúban hajtották el és lőtték le a németek az idősek elmesélése szerint.

Esztergomi munkásságára is jellemző, amit később elmondanak párizsi és New York-i éveiről, miszerint nem a várost, hanem a városban fényképezett.

Az 1918. áprilisában készült Vízhordó leány című képről Kertész így beszélt: "A helyszín ma is azonosítható: Esztergom, Hegytető utca (Szt. Tamás-hegy) Akkor már mint sebesült jártam errefelé. Igen, ezt a képet szeretem is. Szociális szempontból is érdekes, mert nem volt víz a hegytetõn, lentrõl kellett felhozni. Itt nem láttam elõre a képet, csak megpillantottam a kislányt, ahogy jön. Egyedül voltam. Láttam, hogy jön, úgy helyezkedtem el, hogy minden benne legyen. És amikor ehhez a ponthoz ért, akkor levettem."

Kertész harmincegy évesen költözött Párizsba, majd életének második felét New York-ban töltötte. 1984-ben már világhírű művészként tett látogatást Magyarországon, és visszatért Esztergomba is, ahol újra bejárta korábbi munkáinak színhelyét, ekkor Esztergomért emlékéremmel tüntették ki. A művész saját bevallása szerint Esztergomra csak meghatottan tudott visszagondolni. 1985-ben, New York-ban hunyt el.