Egy sci-fi film forgatási helyszínén érezheted magad, ha egyszer ellátogatsz ide. Lógó vasak, repedező beton pillérek és a lemenő nap utolsó sugarai, amik a törött ablaküvegeken át sejtelmes fénnyel töltik meg az épület belsejét.
Egy letűnt kor utolsó képviselőjét láthatod, ami dacol az idővel és a Duna hullámaival. Immáron 95 éve néz egymással farkasszemet a Bazilika és az esztergomi szénrakodó.
A Prímás-sziget csúcsánál álló épületet 1927-ben építették abból a célból, hogy a dorogi bányákból kitermelt szénport ideszállítsák, mégpedig közel 6 kilométer hosszú drótkötélpályán keresztül. A szénpor csillékben érkezett, hogy aztán innen uszállyal a csepeli erőműbe és más fővárosi üzemekbe szállítsák. A szénrakodóban 1963-ban fejezték be a munkát, azóta már a kötélpálya-rendszert is elbontották, sőt a kb. 200 négyzetméternyi alapterületű épület padlóburkolatát is elvitték, már csak a fémszerkezete és falai állnak.
Az 1990-es években alapítványt hoztak létre abból a célból, hogy a Szénrakodó állagmegóváshoz és felújításához szükséges anyagi forrást megteremtsék, és hogy később egyfajta művésztelepként és alkotói térként működhessen tovább. Ennek még sajnos nem érkezett el az ideje, de reméljük egyszer sikerrel járnak majd! Azonban addig is érdemes ellátogatni ide, hiszen a helynek különös atmoszférája van: a hiányzó padló, a lyukas tető, a levegőbe meredő hideg, rozsdás fém rudak, mint egy szellem lakta hely, mementó a múltból, ami a mulandóságra emlékeztet bennünket.
